2012. június 23., szombat

Szofja Vasziljevna Kovalevszkaja

Софья Васильевна Ковалевская

Moszkva, 1850. január 15. - Stockholm, 1891. február 10.
Orosz matematikus,
Az első nő, aki a tudományok doktora lett

Szofja a cári Oroszországban, Moszkvában született, gyermekkorát szülei kastélyában, Palibinóban töltötte.
Édesapja, Vaszilij Vasziljevics Krukovszkij (1800-1874), lengyel származású tüzértiszt, később tábornok volt. Krukovszkij távoli rokonságban állt Hunyadi Mátyással, 1858-ban az orosz hatóságok elismerték a nemességét és engedélyezték, hogy a nevét Korvin-Krukovszkij-ra változtassa. (A lengyel „kruk” szó jelentése „holló”.)
Édesanyja, a német származású Jelizaveta Fjodorovna Schubert (1820-1879) volt, a matematikus és csillagász Friedrich Theodor von Schubert (1758–1825) unokája, aki sokkal műveltebb volt férjénél.

Úgy tűnik, hogy Szofja matematikai érdeklődését több tényező bontakoztatta ki. Az egyik az édesapjától származott, teljesen véletlenül: amikor az új házukban kifogytak a tapétából, az apa tanulmányaiból megmaradt, differenciál- és integrálszámítással kapcsolatos jegyzeteket használták tapétának. Szofja sok órát töltött el a furcsa ákom-bákomok nézegetésével. Valami hatása lehetett, mert később, amikor ezzel a területtel kezdett foglalkozni, olyan könnyedén elsajátította, mintha mindig is ismerte volna.
Szofja imádta nagybátyját, az autodidakta Pjotr Vasziljevics Krukovszkijt, akinek különös hajlandósága volt a matematikához. Amikor egy optikáról szóló könyvet olvasott, amelyet a család egyik fizikus barátjától kapott kölcsön, olyan trigonometriai fogalmakra bukkant benne, amelyeket azelőtt nem ismert.

Szofja 16 éves korában
Szofja megpróbálta ezeket magától megmagyarázni és a történelmileg létező (helyes) eredményre jutott.
A fizikust ez annyire lenyűgözte, hogy könyörgött Szofja apjának, engedje meg, hogy külön matematika órákat tartson a lányának, akit az új Pascalnak nevezett.

Szofja pétervári tartózkodásuk során beleszeretett Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijbe, és gyakorolni kezdte az író kedvenc zongoraművét, Beethoven Pathétique szonátáját, hogy felhívja magára a figyelmet. Az író azonban az idősebb nővért, Annát részesítette figyelmében, aki bátran elküldte egy elbeszélését az írónak, aki közölte azt Epoha c. folyóiratában.

Részlet Szofja visszaemlékezésiéből:
"Szegény apa! Utálta a női írókat, olyan szabad életmóddal gyanúsította őket, ami semmilyen összefüggésben sincs az irodalommal. És őt rákényszerítse a sors, hogy írónőnek legyen az apja. […]
Érthető, hogy testvérem nem sietett apának dicsekedni sikerével. Éppen ez a titokzatosság, amely irodalmi szereplését körülvette, valami különös érdekességet is adott a dolognak."

Az akkor időkben Oroszországban a nők nem járhattak egyetemre, még vendégként sem látogathatták az előadásokat. Ezért a tanulnivágyó nőknek valamelyik nyugati országba kellett utazniuk, de ez sem volt egyszerű, mert a nőknek nem volt külön útlevelük. A külföldi út ezért csak apjuk vagy férjük társaságában volt lehetséges, akinek az útlevelében szerepeltek.

Egy fiatal orosz nő számára, akinek az apja nem engedélyezte a tanulást, az egyedüli lehetőség a névházasság volt egy olyan haladó szellemű fiatalemberrel, aki ezt csak azért vállalta, hogy a nőt hozzásegítse a külföldi tanuláshoz. Ezért a nőverek egy barátnőjükkel együtt névházasságra hajlandó férfit kerestek.

Így Szofja 1868-ban férjhez ment Vlagyimir Kovalevszkijhez, aki a gyönyörű Anna mellett is Szonyába szeretett bele, és akivel 1869-ben Bécsbe utaztak. Vlagyimir itt geológiát tanult.
Noha a házasság névházasságnak indult, a házaspár élete során többször is voltak olyan szakaszok, amikor együtt éltek és közös jövőt képzeltek maguknak. Az ilyen időszakok rendszerint rövid ideig tartottak és többször felmerült a válás gondolata is. 1878-ban gyermekük született.

Szofja Bécsben engedélyt kapott egy fizikaprofesszortól, hogy bejárjon az óráira, de Bécs nagyon drága volt, ezért Heidelbergbe utazott. A nők Heidelbergben sem iratkozhattak be az egyetemre, de az egyes professzorokkal folytatott külön megbeszélések alapján 1869-ben végre itt elkezdhette a tanulást, ha csak vendéghallgatóként is. Tanárai, Gustav Kirchhoff, Hermann Helholtz, Leo Königsberger és Paul DuBois-Reymond, mind kiváló véleménnyel voltak róla.
1870-ben Königsberger tanácsára Berlinbe utazott, ahol az akkori korszak legnevesebb matematikusának, Karl Weierstrassnak lett a magántanítványa. Weierstrass és Kovalevszkaja szoros szakmai és baráti kapcsolatba kerültek. Noha Weierstrass tanítványai között olyan nevek is szerepeltek, mint Georg Frobenius, Carl Runge, Hermann Schwarz vagy Leo Köngisberger, a legkiválóbbnak Kovalevszkaját tartotta.
Berlinbe költözése után Kovalevszkaja három év alatt három disszertációt írt, amelyek bármelyike alkalmas lett volna doktori disszertációnak.

Az első Pierre-Simon de Laplace dolgozatához írott kommentár volt, amelyben helyesbítette Laplace-nak a Szaturnusz gyűrűinek alakjával kapcsolatos számításait. 
A második dolgozatban Weierstrass függvényelméletének alkalmazásával sikerült redukálnia az Abel-integrálok egy osztályát elliptikus integrállá
A harmadik dolgozat A parciális differenciálegyenletek elmélete címet viselte. 
1874-ben summa cum laude minősítéssel szerezte meg Göttingenben a doktorátust. 

Ugyanabban az évben visszatért Oroszországba, de nem sikerült állást szereznie a Szentpétervári Egyetemen. Ezután hat évig irodalommal foglalkozott.
1880-ban Moszkvába költözött, de az akkor orosz törvények nem tették lehetővő, hogy a moszkvai egyetemen tudományos fokozatot szerezzen.
Egy évvel később Berlinbe és Párizsba utazott, hogy ott próbáljon meg professzori állást találni.
Tagja lett a párizsi Matematika Társaságnak, olyan matematikusokkal került kapcsolatba, mint Charles Hermite, Émile Picard, Henri Poincaré és Joseph Bertrand.
Közben Weierstrass egy korábbi tanítványa, Gösta Mittag-Leffler igyekezett neki állást szerezni a helsinki és stockholmi egyetemeken, de mindenütt ellenállásba ütközött. Köszönhető volt ez egyrészt Kovalevszkaja nihilista nézetei, másrészt férjétől való különélésének.
1883-ban azonban, nagyon rövid idővel férje öngyilkossága után magántanárrá nevezték ki a stockholmi egyetemen. Így lett a történelem első professzornője. A hűvösnek tartott svédektől Szonya nagyon sok szeretetet kapott, de soha nem tudta feldolgozni, hogy hazája nem tart rá igényt, sőt "nihilista" hírében nem kívánatos személyként kezelték.
A sors különös fintora, hogy a szerelmet végül Vlagyimir unokatestvére, kora másik kiemelkedő elméje, Maxim Kovalevszkij mellett találja meg. Kapcsolatukat azonban beárnyékolta, hogy a férfi az elején féltékeny volt arra, hogy az asszonynak tudományos karrierje van, és úgy érezte, egész Európával kell versengenie a kegyeiért.
Szofja kemény fába vágta a fejszéjét, amikor elhatározta, hogy megpályázza a párizsi Akadémia Bordin-díját, melyet előtte évekig nem adtak ki. Két év kemény, lemondásokkal járó kutatómunkába tellett, mire elkészült pályaműve, mely elnyerte a díjat és hatalmas tudományos elismerést és általános népszerűséget hozott.
Kidolgozta a forgó testek elméletét, alkalmazva az akkor újnak számító Abel-függvényeket. 
Ezért a tanulmányért 1888-ban megkapta a Párizsi Tudományos Akadémia Bordin-díját. 
A következő évben a Svéd Tudományos Akadémia díját kapta meg az ugyanezen a területen írt második dolgozatáért.
1889-ben ő lett az első női (levelező) tagja a Szentpétervári Tudományos Akadémiának; többek között Pafnutyij Lvovics Csebisev javaslatára.
Fiatalon, 41 évesen hunyt el meg Stockholmban tüdőgyulladásban, melyet a Riviéráról visszajövet, a vonaton megfázva szerzett.
Végső nyughelyére a Norra begravningsplatsen temetőben helyezték 1981-ben.
Világszerte gyászolták egyszerű emberek, egyetemek, akadémiák, a barátai, munkatársai és kislánya, aki oly rövid időn belül vesztette el mindkét szülőjét.


3 megjegyzés:

  1. Szép összeállítás!

    Még annyit tennék hozzá, hogy az életében elért tudományos sikerek elismeréseként egy nagyon szép, 115km átmérőjű teraszos, központi csúcsos krátert neveztek el Róla a Hold túloldalán.

    30.8°N/129.6°W Kovalevskaya

    http://the-moon.wikispaces.com/Kovalevskaya

    VálaszTörlés
  2. http://wms.selene.darts.isas.jaxa.jp/selene_viewer/en/observation_mission/hdtv/hdtv_012.html

    VálaszTörlés
  3. Méltán kapta ezt a földöntúli kitüntetést. :)

    VálaszTörlés